Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára
► Rendtörténet ► Források ► 1956
Lelőhelye: PMKL, Magyarországi Tartományfőnökség új levéltára (=MTÚL), Tartományfőnöki levelezés, Vegyes ügyek, Följegyzések az egyház és állam közt megindítandó tárgyalásokról [N 930/17].
Bevezetés: 1956 utolsó hónapjaiban a piarista rend egyik tagja féltucat följegyzést juttatott el a tartományfőnökségre, – köztük az alább közöltet is– amelyek a szerzetesrendek és a katolikus iskolák visszaállításának kérdéseivel foglalkoztak. Szerzőjük föltehetően Kovács Kihály (1916–2006), a budapesti gimnázium tanára volt, aki az Állami Egyházügyi Hivatal egy későbbi jelentése szerint részt vett egy ifjúsági forradalmi szervezet megalakításában. – Megjegyzés: A beadványok mögött korábban Bulányi Györgyöt (1919–) véltem, de ő ezt személyes kérdésemre (2007-ben) nem erősítette meg. (Bulányi egyébként 1951-ig Debrecenben volt egyetemi lelkész volt, majd 1952-ben elfogták és életfogytiglani börtönre ítélték. Az 1956-aos forradalom alatt kiszabadult, és eleinte a józsefvárosi piarista rendházban lakott, majd novembertől kiköltözött onnét, és a belvárosi plébánián lett kisegítő lelkész. Hosszú rejtőzködés után csak 1958 áprilisában fogták el ismét. Vö. Szántó Konrád, Az 1956-os forradalom és a katolikus egyház, Bp., 1993, 111, 128; Hetényi Varga Károly, Szerzetesek a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában, Pécs–Abaliget, 1999-2002).
A. Egyetemi és főiskolai vonalon:
1. Az egyetemi lelkészi kar helyreállítása, az 1947/48. tanévi állapot szerint kiindulási alapként; de most már biztosítva az akkor már helyenként akadályozott
2. egyetemi (főiskolai) hittanórát, a főiskolán a hallgatókkal való állandó szabad érintkezést. Fontosnak tartjuk továbbá:
3. az Actio Catholica által 1947-ben megindított Hittudományi Akadémiák újra való megindítását az elit számára, kellőképpen javított tantervvel (három éves heti két óra helyett négy év alatt heti egy este 3 órával, 6-9 stb.)
4. A főiskolai kollégiumokba a főiskolai lelkészeknek szabad bejárás, előadások tartásának engedélyezését.
5. Az 1947/48-as állapoton túlmenően igen jelentősnek látszik még kettő: A. Kezdetben legalább Nagy-Budapesten egy ifjúsági lelkigyakorlatos ház beindítása a főiskolai lelkészi kar (részben legfelsős középiskolás hittanárok) rendelkezésére. Legelső teendő az épület lefoglalása!
6. Lépések megtétele egy katolikus szellemű Eötvös Kollégiumhoz hasonló tudós- (bölcsész-) és tanárképző intézet megalapítására a tanítórendek bevonásával. Első teendő épület biztosítása.
B. Középiskolai vonalon:
1. Hittantanítás biztosítása, (legalább a katolikus iskolákban, de lehetőleg a többiekben is, nem két hanem heti három órában).
2. Az Actio Catholica ifjúsági titkársága és a Mária Kongregációs Központ kezdje meg működését az összes tanítórendi és hittanári érdekelt erők bevonásával.
3. Az egységes Cserkészszövetség keretén belül egy állami és egy katolikus titkárság állítandó fel a hozzájuk tartozó csapatok szellemi irányításának ellátására; az országos főtitkár felváltva az egyik titkárság köréből kerül ki; teljes egység jelvényben, ruhában.
4. A tanítórendek főnökei felkérendők, hogy a katolikus iskolákban nem tanító erőiket, akik hittantanításra alkalmasak, illetve világnézeti tanárok (magyar, történelem, biológia) már jelen tanévben küldjék ki, hogy egykori iskolájukban a tanítást megkezdve szimbolikusan visszatérjen a szerzet a régi iskolába, sőt organikusan előkészíttessék a fokozatos visszatérés. Ezen kívül rendkívül fontos, hogy jelentős városokba (pl. Miskolc, Békéscsaba, Nyíregyháza, Kaposvár, Zalaegerszeg), ahol nem volt katolikus iskola, valamint Nagy Budapest minden külvárosában ilyen hittanárok, illetve inkább világnézeti tanárok alkalmaztassanak, organikusan előkészítendő egy későbbi katolikus iskola megalapítását. Katolikus iskolán persze csak kisebbségben papi, többségben megfelelő világi tanerőkkel működő iskolát értünk, ezért fontos a katolikus tanárképzés ügyének erős felkarolása (lásd fent 6. pont).
IFJÚSÁGI KATOLIKUS FORRADALMI BIZOTTSÁG.
Lelőhelye: PMKL, MTÚL, Tartományfőnöki levelezés, 1957/1. melléklete, másolat.
Bevezetés: Az iratot Sárközi Pál pannonhalmi főapát 1956. december 31-én küldte el Sík Sándornak azzal a megjegyzéssel: „úgy gondolom, hogy a szerzetesekre vonatkozóan határozottabb javaslatot kellene előterjeszteni az iratban szereplő f. pont helyett.” (uo., 1957/1). Sík Sándor azonban valószínűleg már korábban értesülhetett a levél tartalmáról, mert már december 30-án levelet írt ez ügyben az érseknek (lásd alább).
Nyomtatott kiadása: Salacz Gábor, A magyar katolikus egyház tizenhét esztendeje 1948-1964, München, 1988 (Dissertationes Hungaricae ex historia ecclesiae, 9), 148-149; Szántó Konrád, Az 1956-os forradalom és a katolikus egyház, Bp., 1993, 101-104.
KALOCSAI ÉRSEKI HATÓSÁGTÓL
E 11/1956.szám
Főtisztelendő Ordinárius Uraknak!
F. hó 18-án Kalocsán felkeresett az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és a következőket közölte velem:
1.) Az Állami Egyházügyi Hivatal a közeli napokban megszűnik, illetve mint az Oktatásügyi Minisztérium egyik főosztálya működik tovább Budapest, Szalay utca 10. sz. alatt. Az állami egyházügyi megbízottakat az egyházmegyei központokból visszavonják. A vármegyei oktatásügyi osztály egyik tisztviselője kap megbízást, hogy szükség esetén rendelkezésünkre álljon.
2.) Az Állami Egyházügyi Hivatal nehezményezi, hogy egyes Ordináriusok a közelmúltban személyi cseréket végeztek fontosabb poziciókban a Hivatallal való előzetes megbeszélés nélkül. Ezeket nem hajlandók tudomásul venni, míg az érdekelt Ordináriusok le nem tárgyalják a Hivatallal az ügyet. A kedvező elintézés elől nem zárkóznak el. Vállaltam, hogy ezt a kívánságot közlöm az Ordinárius urakkal, egyben azonban megmondtam, hogy más az állami és más az egyházi álláspont. A Hivatal megteheti, hogy nem veszi tudomásul a dolgot, de a papoknak tudomásul kell venniük és engedelmeskedniük kell. Azt felelték, hogy nem is tanácsolták a náluk jelentkező néhány embernek, hogy ne engedelmeskedjenek, mert tudják, hogy esetleges engedetlenségükkel egyházi büntetést vonnának magukra. Későbbi bonyodalmak elkerülésére talán jó lenne, ha az érdekelt Ordináriusok rendeznék az ügyet.
A Hivatal álláspontja egyébként az, hogy a falusi plébániák betöltése, káplánok kinevezése és áthelyezése szabadon történhetik; elég tudomásulvétel és a kongrua átutalás végett bejelenteni őket. Csak a kanonoki állások, városi plébániák, vikáriusi, irodaigazgatói és esperesi állások betöltésébe kívánnak beleszólni. Nem akarnak senki proponálni vagy ráerőszakolni az Ordináriusokra, csak az állampolgári szempontból kifogás alá eső emberek ellen emelnek kifogást, a kifogást azonban közlik az Ordináriusokkal, hogy megvizsgálhassa az ügyet.
3.) A kongruát az október 23-ika előtti állapotnak megfelelően utalványozzák. A továbbiakban megfontolás tárgyává kívánják tenni, hogy nem kellene-e az ötéves kongruacsökkentés határidejét kitolni, illetve nem volna-e jobb az eddigi rendszert megszüntetni és az összes papokat állandó jellegű kongruába besorolni.
4.) A hitoktatás szabadságát a legutóbb kiadott rendelettel biztosították. A hitoktatókat az Ordináriusok bízzák meg. Világiak is megbízhatók a hitoktatással. Az óradíjak utalványozása az eddigi módon történik, Az elmúlt két hónapra esedékes óradíjak utalványozásánál esetleg nehézségek lesznek fedezet hiánya miatt, de januártól kezdve nem lesz baj. A hitoktatással megbízottak névsorát a vármegyei oktatásügyi osztállyal közölni kell.
Ezeknek és egyéb problémák rendezésére tárgyalásokat kívánnak folytatni és megállapodásokat kötni a püspöki karral.
Én a magam részéről a következőket látom szükségeseknek:
a) az egyházkormányzat teljes szabadságát, tehát a disponálás, illetve kinevezés jogát nemcsak a falusi plébániákra, és káplánokra, hanem a városi plébániákra, vikáriusokra, irodaigazgatókra és esperesekre, minden előzetes tárgyalás vagy hozzájárulás nélkül, de utólagos bejelentés kötelezettségével az illetmények utalványozása végett. Kivételt lehetne tenni a kanonoki állásoknál és az apáti, préposti címek adományozásánál. Ide tartozik a jogtalanul elmozdított plébánosok visszahelyezése, amikor az Ordinárius ezt jónak látja, az összeférhetetlen kettős állások felszámolása (Can.156. § 1, 1439. § 2; cf. 456, 467, 468. canonok), a rájuk erőszakolt idegen papok visszaküldése oda, ahonnan jöttek, a körleveleknek előzetes engedély és cenzúrázás nélkül való kiadása.
b) az egyházi egyesületek, vallási társulatok szabad működésének biztosítását, ha nem is a régi számban,
c) a könyv,- és lapkiadás szabadságát,
d) a szemináriumok visszaállítását, teológiai előkészítő tanfolyamok (kisszemináriumok) létesítését, ahol erre megvannak az anyagi lehetőségek, s e célból a szemináriumi épületek visszaadását,
e) egyházi épületek (kanonoki házak, plébániák, szerzetesházak szerzetes templomok mellett, lelkészlakások, kultúrházak) visszaadását,
f) a szerzetesrendeket feloszlató törvényszerű rendelet hatályon kívül helyezését és lehetővé tételét annak, hogy a szerzetesi közösségek a megváltozott viszonyok között valami módon visszaállhassanak,
g) az egyház adószedési és pénzkezelési jogának legalább a jelenlegi keretben való biztosítását,
h) az Apostoli Szentszékkel való érintkezés biztosítását, az Acta Apostolicae Sedis akadálytalan beengedését. Ne féljenek a népi demokráciaellenes közleményektől, ezek nem zavarják a szocializmus építését; egyébként a külföldi rádiók úgyis leadnak mindent; tehát nincs értelme.
i) a kórházi betegellátás és a börtönök lelkipásztori látogatásának biztosítását,
j) az egyházmegyei levéltáraknak a zár alól való feloldását,
k) ne akarják politikai vagy gazdasági feladatokra felhasználni a templomot, illetve csak kivételesen (elemi csapások, megrázkódtatások).
Az Ordinárius uraknak bizonyára vannak más problémáik, kívánságaik is. Szíveskedjenek ezeket velem közölni. Vízkereszt után, ha addig rend és nyugalom lesz az országban, össze szándékozom hívni a püspöki konferenciát ezek megtárgyalására, és a püspöki tárgyaló bizottság kijelölésére.
Kiváló tisztelettel :
Kalocsa, 1956. december 19.
Grősz József s. k.
kalocsai érsek
Lelőhelye: PMKL, MTÚL, Tartományfőnöki levelezés, 1957/iktatás nélkül, másolat. Megjegyzés: A mellékelt irányelvekhez kapcsolódó kérdésekről 1957. januárjának első hetében még több fogalmazvány, illetve vázlat is készült, amelyeknek szerzői többek között Papp Elemér piarista, Jámbor Mike OSB, Pálos Bernardin OCist és Szörényi Andor, a Hittudományi Akadémia tanára voltak (uo., 1957/iktatás nélkül).
Nagyméltóságú és Főtisztelendő Érsek Úr! Kegyes Atyánk!
Mivel olyan hírek jártak, hogy a közeljövőben püspöki konferencia lesz, és mivel lehetségesnek látszik, hogy azon esetleg a magyar szerzetesség ügye is szóba kerül, legyen szabad alázatosan kérnem nemcsak a magam, hanem a velem érintkezésben levő szerzetestársaim nevében is, kegyeskedjék alkalmat adni a konferencia előtt – már amennyiben a konferencián erre az ügyre sor kerülne – néhány szerzetes vezető egyéniségnek, hogy a szerzetesség helyzetére és jövőjére vonatkozó gondolataikat Nagyméltóságú Érsek Úr előtt kifejthessék. Addig is legyen szabad mellékelten néhány irányelvet megküldenem, amelyek minden hivatalos jelleg nélkül, bizalmas beszélgetések keretében kialakultak bennünk, mint legsürgősebbek.
Nagyméltóságú és Főtisztelendő Érsek Úr felszentelt kezeit csókolja Krisztusban alázatos szolgája
Budapest, 1956. december 30.
Sík Sándor
piarista provinciális
Nagyméltóságú és Főtisztelendő
GRŐSZ JÓZSEF
érsek úrnak
Kalocsa.
KORMÁNYZAT FELÉ:
A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1950. évi 34. számú törvényerejű rendeletének /Magyar Közlöny 1950. szept. 7.), mely a szerzetesrendek működési engedélyét megvonja, valamint az 1948/8000. sz. (helyesen: 8000/1948) rendelet – mely a nyugdíj folyósítását tagadja meg azoktól a szerzetesektől, akik felszólításra nem vették föl a tanítást – hatálytalanítását, és a szerzeteseknek teljes állampolgári jogaikba való visszahelyezését.
A lelkipásztori munkában való részvétel akadályának feloldását oly módon, hogy a szerzetesek volt templomaikba, kápolnáikba visszatérhessenek és a templom melletti lelkészlakásaikat elfoglalhassák. A szerzetes felszentelt papok mint lelkipásztorok működhessenek és szerzetesi mivoltuk miatt semmi hátrányos megkülönböztetésben ne részesüljenek.
Az 1950. évi 34. sz. rendelet hatálytalanításától számított 30 napon belül minden szerzetesrendnek egy rendház vagy zárda visszaadandó. A továbbiak rendezésére Paritásos Bizottságot kell felállítani az egyház és az állam képviselőiből, mely elvi síkon állapodik meg és Albizottságot nevez ki mindkét részről. Az Albizottságok a részleteket tárgyalják ki és a végrehajtást intézik, mint 1950-ben. A végrehajtás megegyezés alapján ütemterv szerint történik.
EGYHÁZI FŐHATÓSÁGOK FELÉ:
Paritásos Bizottságot kell felállítani a Püspöki Kar és a Kormány képviselőiből, melyek kinevezik saját Albizottságukat. Az előbbiek elvi döntéseket hoznak, az utóbbiak a gyakorlati végrehajtásokat intézik. A tárgyalásokról jegyzőkönyvet vesznek fel. Ez a forma bevált 1950-ben.
Az Egyház a maga területén rendezze azokat a kérdéseket, melyek az állam hatáskörén túl esnek, addig is, míg az állammal megegyezés történik valamilyen formában. Ezek:
1) Akik celebrettel vannak ellátva és iurisdictio-t nyertek, szabadon misézhessenek, prédikállhassanak, lelkigyakorlatokat, missziókat adhassanak, általában akadály nélkül végezhessék papi funkcióikat minden eddigi hátrányos megkülönböztetés nélkül.
A szerzetesek saját templomaikba és lelkészségeikbe, plébániáikba, kegyhelyeikre visszatérhessenek.
Koltai András, 2006 – URL: http://archivum.piar.hu/rendtortenet/forrasok/1956-iskolakuntul.htm